Nem könnyű azonban megfelelni minden kívánalomnak, mert ritka az, amikor csak a gyerekek kirándulnak. Mégis a túrák résztvevőit 25-30%-ban a fiatalkorúak teszik ki. Egy régi barokk stílusú templom, vagy egy tájház több száz éves története és látnivalói nem kötik le igazán a fiatalabb korcsoportot, ám a felnőttek szeretnének kicsit több időt eltölteni a történelmet idéző falak közt. Valahogy kompromisszumot kell kötni, meg kell húzni a határt a szórakozva tanulás és a valódi szórakozás közt.

Egy másik út lehet, ha bevonjuk a közösségi munkába őket is. Rengeteg munka volt a múltban és reméljük a jövőben is lesz még sok, ahol az egyesület nevében tevékenykedhettünk saját, vagy a falu hasznára és nem kis megelégedésére. A közösen létrehozott dolgokat jobban megbecsülik, hiszen az ő fáradságuk is benne van. Legyen az egy új túraútvonal festése, karbantartása, a faluban egy utcanévtábla, vagy hirdetőtábla felállítása, egy kis ráfordítással egész csapatnyi szorgalmas lurkóra számíthatunk. Megfelelő koordináció mellett igazán hatékonyan lehet bevonni őket a közösségi életbe. Ezáltal közösségi öntudatuk is fejlődik. Amint köztudott a gyerekek elég "szabadszájúak", ők az igazi bírálói a programoknak, hiszen minden gond nélkül kimondják, ami bántja őket. Az érem másik oldala, hogy a pozitív élményeiket sem tartják magukban, ilyen módon sok aktív résztvevőre és támogatóra tehet szert a mozgalom. Ha a jövőre gondolunk, eszünkbe juthat az utánpótlás-nevelés. Az egyesület hosszabb távú meglétének egyik jelentős pillére lehet a fiatalság, akik felnőve, amellett, hogy állandó tagok lesznek, még a vezetőség tagjai is kikerülhetnek közülük. Persze ez a távoli jövő. Legyenek akár a hírvivőink, a jövőnk, vagy csak tegyék színesebbé a társaságot, mindegy, de az ifjúságról nem szabad megfeledkezni.