Vonatos túra a Cuha-völgyben.
Immár 3. éve került megrendezésre a Fejér Megyei Természetbarát Szövetség szervezésében a Cuha-völgyi különvonatos túra. Ezen a rendezvényen egyesületünk is nagy létszámmal képviseltette magát. Szerencsére gyönyörű, tavaszi, napsütéses időjárás fokozta a kedvet a természetben barangoláshoz.
A székesfehérvári vasútállomásról indultunk a reggeli órákban. Indulás előtti percekben az állomás, természetbe vágyó, lelkes túrázóktól nyüzsgött.
Már maga a vonatozás is hatalmas élmény volt, hisz ez a vonalszakasz a Cuha-völgyén halad keresztül. Csodálatos szurdokvölgyek, vadregényes tájak látványa tárult elénk a vonat ablakán keresztül. Prova-Csesznek és Vinye között három alagúton és két völgyhídon is áthaladtunk. Az alagút nem csak a gyerekeknek jelentett nagy élményt, még belőlem is előhozta a gyermeki ént és velük együtt sikítottam a sötét szakaszon. 
A főszervező Fejér Megyei Természetbarát Szövetség programjában ajánlott fel különböző túraútvonalakat, de természetesen az ajánlott túrákon kívül szakosztályok, egyesületek, csoportok, családok is szervezhettek saját maguk túrákat. Ez utóbbit választottuk mi is. Sőt, két általunk szervezett program is színesítette az Abai Természetjáró Egyesület repertoárját.
Utunk során, Zircen időztünk egy kicsit, ahol egy rövid ünnepi műsoron vettünk részt. A 11-es számú Cuha-völgyi (Veszprém - Zirc - Bakonyszentlászló - Győr) vasút ünnepnapja alkalmából beszédet hallhattunk Zirc polgármesterétől, Ottó Pétertől, ill. koszorút helyezett el Kovács Ferenc, a Fejér Megyei Természetbarát Szövetség elnöke. Kis csapatunk egy része, 22 fővel Vinye vasútállomásán szállt le.
 |
|
 Itt indulás előtt készítettünk csoportképet a "vinyei várnál", majd nyakunkba vettük az erdőt túravezetőnkkel, Varjú Tiborral az élen. Alig indultunk el, és már egy izgalmas kihívást jelentett a 4000 éves földsáncokon felkapaszkodni, majd később leereszkedni. Így már az elején kicsit felpörgettük testünk motorját, és nagyokat haraptunk a friss, hegyvidéki levegőből. Majd egy darabig a Hódos-ér mellett haladtunk, melynek csobogása a benne lévő szikláktól megnyugtató zenei aláfestés volt a csodálatos panorámához. A Hárs-kúti erdők mellett haladva a Hálóvető-árok felé vettük utunkat. Az árkot elhagyva letértünk a követett, túrajelzéssel ellátott útról, hogy egy földes úton keresztül betérjünk Fenyőfőre.
A településen nagyon kedves, segítőkész emberek élnek. Szívesen láttak minket a község római katolikus templomában, ahol rögtönzött orgonajátékban és helyismereti előadásban részesített minket a helyi kántor. Pár perc felkészülés után hivatásos idegenvezetőket megszégyenítő módon mesélt nekünk a 150 lelket számláló kis faluról. A templomról megtudtuk, hogy 1771-ben épült, román kori alapokra. Felújítása 1995-ben fejeződött be.
A mennyezeten látható festményeket egy akkor 82 éves festő készítette.
A településen való megpihenést egy kis fagylaltozással és kávézással fejeztük be, majd a falut elhagyva lassan visszatértünk arra az útra, amiről nemrég letértünk. Ez visszavitt minket Vinyére. A vonat indulásáig még 3 óra volt vissza. Ezt az időt mindenki szabadon tölthette. Voltak, akik a fűben heverészve-napozva megpihentek, másoknak még volt ereje lesétálni a közelben lévő Kőpince-forráshoz.
Hazafelé ismét a fantasztikus Cuha-völgyben gyönyörködhettek a vonaton utazók, de már más élményekkel is gazdagodva és kellemesen elfáradva, elégedetten nézhettük, ahogy lassan e csodás táj alá bukik a nap. |
|
