A mohácsi busójárás 2009. február 22.

A mitológia szerint Prométheusz ellopta a tüzet az embereknek, ezért az istenek büntetésül a Kaukázus bércéhez láncolták, ahol egy Ethon nevű sas mindennap a máját marcangolta, majd másnap újra visszanőtt. Ezt a történetet tükrözi a fémből készült modern alkotás.

Kirándulásunk első megállóhelye a nagydorogi Kalap és Sipka Múzeum volt. A kiállításon több mint 100 kalap látható, mely a világ számos tájáról - mint például Anglia, Skandinávia, Görögország, Japán, Mongólia, Kína - származik. Ezeket Stockinger Artúr - 20 évig volt Nagydorog plébánosa - gyűjtötte össze, akiről Markó János nyugdíjas pedagógus mesélt pár kedves történetet.

Kis utazás után Szekszárdra értünk, ahol Biró Beáta feltárta előttünk a város nevezetességeit. A város szíve Közép-Európa legnagyobb egyhajós temploma, a Szent László templom, melynek volt szerencsénk meghallgatni csodálatos harangjátékát. A templommal szemben áll a Szentháromság-szobor, amit a várost is érintő pestisjárvány elmúlásának emlékére állítottak fel. A Béla téren lévő Városháza és Vármegyeháza épületét Pollack Mihály tervezte, alatta az I. Béla király építette bencés apátsági templom maradványa rejlik. A megyeháza kertjében áll Bezerédj István mellszobra, aki a volt Tolna vármegye első jobbágy felszabadítója és az első önként adózó magyar nemes volt. Megtekintettük a Rotary Club 10. évfordulójára állított emlékkövét is.

Szekszárd sétálóutcáin számtalan borozó található, hisz a hely híres történelmi borvidék, melyen kiváló minőségű borokat termelnek. Elérkeztünk a Garay térhez, melyen Garay János szobra és az ország egyetlen állandó társulattal rendelkező német nyelvű színháza áll. A Liszt Ferenc téren megnéztük a Millecentenáriumi emlékművet, melybe beleágyazva márványlapokon különféle történelmi eseményekre utaló jelképeket mintáztak meg. A legfeltűnőbb mű a Prométheusz szobor volt.

A városnézés végén betértünk a Mézeskalács Múzeumba, ahol betekintést nyertünk a mézeskalács, cukorka és gyertya készítésének fortélyaiba. A Petrits családban apáról fiúra száll a mesterség 1825 óta, ők működtetik a múzeumot, készítik és árulják a finomabbnál finomabb édességeket. Sokan vásároltunk az igen csak széles választékból. Szekszárdi látogatásunk után célba vettük Sátorhelyen a mohácsi csata emlékére emelt nemzeti emlékparkot, ahol kopjafák, díszkút, lélekharang és ezeket körbeölelő tiszafák sokasága vonzzák az odalátogatókat.

Idén rengeteg érdekességet megtudtunk a parkban talált látványosságokról, minden egyes szimbólumnak, számnak, momentumnak jelentősége, története van, melynek ismeretével gazdagodott a társaság. Ezután érkeztünk meg a híres mohácsi busójárás színhelyére. Óriás tömeg vett részt az ünnepségen, a helybeliek ijesztő ruhákba, maskarákba öltözve kiáltással, kereplőkkel és kolompokkal próbálták meg elűzni a telet. Az utcákon és a Széchenyi téren rengeteg árus, zenész szórakoztatta az érdeklődőket. Minden korosztály megtalálta a kedvére való mulatságot. A nap zárásaként a tél halálát jelképező szalmabábu égetését nézhettük meg. A túrán ezúttal is mindenki emlékezetes pillanatokkal gazdagodott.