IVV Tavaszváró túra, SukoróVerőfényes napsütésre ébredtünk április első szombatján. Egy hete még télikabátos idő volt, az utóbbi napokban viszont megmutatta erejét a nap. Fél kilenc körül indult kis csapatunk a sukorói Zsuzsi presszó mögül. Sok régi ismerőssel találkoztunk, örültünk a viszontlátásnak. A sárga kereszt jelzésen indultunk ki a faluból. Az utolsó házat elhagyva egy zöld tölgylevél jelzésen tettünk egy kis kitérőt az Olasz gránitfejtőhöz. Visszatérve a kijelölt ösvényen folytattuk utunkat. Nadapra beérve a falun keresztül értük el az első ellenőrző pontot. Kicsit szétnéztünk a Szintezési Ősjegy környékén, ettünk-ittunk, majd továbbindultunk. Kiérve Nadapról egy hosszú emelkedő mozgatta át kicsit a kirándulók télen megpihent tagjait. A kemény munka jól megérdemelt jutalma sem váratott magára sokáig.
|
 Lassan körvonalazódott a Velencei-tó látképe. Ismét egy kis kitérőt tettünk -ahogy mások is tették-, hiszen nem volt messze a Likaskő, ami egy érdekes természeti képződmény, távol a többi ingókőtől, az erdő mélyén áll magányosan. A Meleg-hegy szomszédságában van és nincs sokkal alacsonyabban annál, így az erdő széli tisztásról igazán szép panoráma tárul az erre kiránduló, túrázó szeme elé. Következő állomás az Angelika-forrásnál volt. Itt volt az 5 Km-es túra ellenőrző pontja is, így rengeteg gyerek volt apukával, anyukával. Jó volt látni, hogy sokan választották ezen a szép napon a kirándulást hétvégi programnak. A patak és környéke egy hatalmas játszótérré változott, ahol minden lurkó megtalálta a maga "mesterségét": volt ott gátépítő, gátőr, vízhordó, kőszállító, minden, ami egy patakmeder szabályozásnál kellhet. |
|
 Az út innen már lefelé vezetett. Az Éva-forrás mellett elhaladva lassan megpillantottuk a falu első házait. Élményekkel, no és persze fényképekkel gazdagon fogyasztottuk a hagymás-zsíros kenyeret és a teát a célban. Egy szép tavaszköszöntő túrával a hátunk mögött indultunk haza felé, remélve, hogy az idén minden túránkon ilyen ragyogó idő lesz.   |
